Testvérek napló (részlet)

A Testvérek naplóban található kérdések közül megosztok veletek 5 kérdés-választ a saját naplómból

1.Mit éreztél mikor megtudtad, hogy újra várandós vagy?

Mindig félve csináltam meg a teszteket, féltem tőle, hogy nem jelenik meg a második csík, és tudtam, hogy ha így van, milyen csalódott lennék. Amikor a kisfiammal csináltam meg a tesztet, egyrészt biztos voltam benne, másrészt azért bennem volt most is az izgalom, a félsz, hogy mi van, ha csak bebeszéltem magamnak… Bebeszéltem magamnak azt a pillanatot, hogy éreztem, amikor megfogant… Amikor a házunk mögötti réten, dombon sétáltunk, és mintha egy szellő ment volna át rajtam… éreztem az egész testemben, tényleg olyan érzés volt, mintha egy szellő áthaladt volna rajtam, és abban a másodpercben arra gondoltam, hogy megfogant a babánk, egy kis lélek belém szállt, ott van.. Nehéz leírni valójában ezt az érzést, legjobban a szellős hasonlattal tudom érzékeltetni, milyen volt, mégis akkor, mikor bementem a fürdőbe, hogy megcsinálom a tesztet, féltem kicsit… de ott volt, ott volt a két csík. Nagyon örültem, de valójában abban a pillanatban még fel sem fogja igazán az ember, hogy mit is jelent ez.

2.Mit éreztél a várandósságoddal és a már megszületett gyermekeddel kapcsolatban?

Ami a legnagyobb kétség volt bennem, mikor már tudtam, hogy újra babát várok, hogy hogy fogom én őt szeretni? Ott a kislányom, akit a világon mindennél jobban szeretek, annyira ősi, átható, zsigerből jövő szeretettel, aminél nem lehet semmit és senkit jobban szeretni.. Ő jelenti a mindent számomra, akiért bármire képes lennék. Hogy tudnék mást ezzel a szeretettel szeretni? Hiszen ezt iránta érzem.. Bevallom ez az érzés sokáig gyötört.. és bár szerintem, már az előtt szeretjük a kisbabánkat, hogy a karjainkban tartanánk, mégis sokáig elkísért ez az érzés… Aztán persze abban a pillanatban, ahogy megszületett, minden kétségem szertefoszlott, hiszen felrobbant a szívem.. A kisfiam is "bevésődött"! Nem, hogy osztozniuk kellett az addigi szeretetemen, hanem az addig érzett szeretetem megduplázódott, sőőt, inkább a négyzetre került, még jobban szerettem mindkettejüket egyszerre..

3.Milyen könyveket olvastatok a kistesó érkezéséről?

Mivel mi otthonszülésre készültünk, a "legfontosabb" könyvünk a Szia Baba c. könyv volt, nagyon sokat beszéltünk arról, hogy majd, ha eljön az idő, a dúlám, bábám átjön hozzánk és segítenek megszületni a kistesójának. Emelett a kislányom kedvence a Dunda mesékből az a könyv, amikor Dundának kistesója születik. Ebben a könyvben két mese van, az egyik, amikor Dunda anyukája kisbabát vár, elmennek közösen ultrahangra, közösen várják a baba születését, beszélgetnek róla, milyen lesz majd, ha megszületik a tesó, és bár ebben kórházi szülést mesélnek el, mi mindig hozzátettük, hogy ez nálunk máshogy lesz, mert mi nem megyünk sehova, hiszen itthon fog megszületni a kisbabánk. A könyv második részében arról is szó van, hogy milyen lesz majd, ha a kistesó velünk lesz, és ha már ő is növekszik, milyen "problémákba" ütközhetnek a tesók. Amit még sokat olvastunk az a Sehányéves kislány, bár tudtuk, hogy kisfiút várunk, a kislányom ezt is nagyon szerette nézegetni, hallgatni.

4.Mikor és hol találkoztak először? Milyen volt ez a pillanat?

A vajúdás éjfél körül indult be nálam, amikor a kislányom már aludt. Egészen majdnem a kitolásig nem is ébredt fel (mivel az időérzékemet ekkor már rég elvesztettem, nem tudom pontosan, hogy mikor, de nagyjából a kisfiúnk megszületése előtt egy órával) akkor az apukája felment hozzá és lehozta közénk a nappaliba, a medencéhez, ahol vajúdtam. Előtte mi előre megbeszéltük, hogy teljesen a kislányunkhoz fogunk igazodni, ha felébred, tehát, ha ő nem érzi komfortosan magát ebben a helyzetben, akkor apukája felmegy vele, én pedig a bábámmal és dúlámmal maradok, amivel nekem abszolút semmi problémám nem volt, hiszen maximálisan bíztam bennük, és számomra az volt a fontos, hogy a szülés alatt is a kislányom rendben legyen. De erre nem került sor, hiszen úgy fogadta az egész helyzetet, mintha mindennap szülésen venne részt.. Teljes nyugodtsággal mászkált ott mellettünk, emlékszem még dínós rágcsit is hozott nekem, hogy egyek, bár ekkor már enni nem tudtam…Ott ült az apukája ölében, mikor a kistesója megszületett, és ahogy a kezembe adták jött, érdeklődött, nézte, simogatta… A legcsodásabb volt, amit valaha átélhettem. Így volt teljes az egész (így is szerettem volna legbelül), hogy a lányom ott volt, amikor a kistesója megszületett, első pillanatától látta, velünk volt, együtt voltunk, egy pillanatra nem kellett különválnunk egymástól

5.Hogyan tudtatok te és a nagyobb gyermeked kapcsolódni? Tudtatok külön időt együtt tölteni?

Az első pillanattól ügyeltünk arra, hogy ott lehessen velünk mindig, amikor szeretett volna, úgy szoptattam, feküdtem, hogy közben olvastam neki, játszott körülöttünk. Ennek ellenére persze nem tudtam annyi figyelmet fordítani rá, mint mikor csak ő volt, sokkal több időt töltött az apukájával, én pedig a kisfiúnkkal, ami nyilván természetes, hogy megoszlott már a figyelmem, és frissen szült anyaként a kisbabához voltam jobban kötve, ő pedig többet volt az apukájával. Ott voltunk egy házban, mégis nagyon-nagyon hiányzott, hogy nem vehetek részt úgy a napjában, ahogy korábban. Még úgyis nagyon hiányzott, hogy valójában nem kellett külön időt, napokat töltenünk egymás nélkül. Ahogy teltek a napok persze egyre többet tudtunk együtt lenni, mikor a kicsi aludt tudtam a nagyobbal olvasni, bújni, játszani.. és később persze arra is figyeltünk, amikor már tudtam, elvittem egy órára csak őt, kávézni, kakaózni, kis anya-lánya programot szervezni, hogy érezze, hogy anya rá is figyel, van külön töltött időnk is, úgy, mint régen